A betegség parazitákkal társul
A parazitákról általában Parazitának azokat az állatvilágba tartozó élősködőket nevezzük, amelyek táplálékuk megszerzése céljából egy másik.
Élettevékenységükkel közvetve, vagy közvetlenül károsítják gazdájukat.
A rendszertani besorolás szabályainak megfelelően a paraziták is kettős nevet viselnek: például Ascaris lumbricoides. Az első név a nemzetségre genusa másik az adott nemzetségbe tartozó fajra species utal. Az élősködőkkel foglalkozó tudományág, a parazitológia a XIX. A parazitológia atyjának Karl Asmur Rudolphita berlini zoológiai intézet alapítóját tekintjük.
A század közepétől egymást követték a paraziták szervezetének, életmódjának és az általuk okozott betegségeknek a tisztázására irányuló vizsgálatok.
A parazitákról általában
A parazitológia tárgykörébe egysejtűek protozoákférgek, valamint ízeltlábúak helminthek, arthropodák tartoznak. A szűkebb értelemben vett a betegség parazitákkal társul parazitológia ezek közül csak azokkal foglalkozik, amelyek élőlényekben élősködnek. Ennek megfelelően a továbbiakban csak az egysejtűekkel és a férgekkel, illetőleg az általuk okozott fertőzésekkel foglalkozunk. A protozoák az állatvilág legegyszerűbb szervezetei, egyetlen sejtből állnak.
Kétféle fejlődési alakban, illetve életformában fordulnak elő: trofozoit vagy ciszta alakban. A trofozoit az egysejtű aktív alakja, ez táplálkozik, mozog, szaporodik, és ez felelős a klinikai tünetekért. Ha a körülmények számára kedvezőtlenül alakulnak, sejtjének felületén ellenálló burkot képez, és cisztává alakul. A ciszta az egysejtű nyugvó alakja, amely jóval ellenállóbb a külvilág behatásaival szemben, mint a trofozoit.
𝐌𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐛𝐞𝐭𝐞𝐠𝐬𝐞́𝐠𝐞𝐭 𝐩𝐚𝐫𝐚𝐳𝐢𝐭𝐚́𝐤 𝐨𝐤𝐨𝐳𝐧𝐚𝐤
Ezért a fertőzések terjesztésében is ennek az alaknak van nagyobb szerepe. A csak mikroszkóppal látható protozoák közös sajátsága, hogy valódi sejtmagjuk és plazmájuk van, ezekhez járulékos szervek: például ostorok vagy csillók is társulhatnak.
Bőr paraziták fekete foltok Bőratka bőrgyógyászati kezelése Nagy Bőr paraziták fekete foltok, infektológus A helminthiasis - azaz a férgesség mint betegség - olyan kórkép, amelyet a szervezetben parazita életmódot folytató férgek vagy azok lárvái idéznek elő.
Ivartalanul vagy ivarosan is szaporodhatnak, az előbbi egyszerű kettéosztódás, az utóbbi két különnemű egysejtű egyesülése. Bárhogyan is történik a szaporodás, mindig a sejtmag osztódásával kezdődik, és csak ezt követi magának a sejtnek a kettéválása. A férgek 12 millimétertől méterig terjedő nagyságú állatok. Többségüknek elkülönült emésztőtraktusa van, és mindegyiküknek van legalább kezdetleges kiválasztószerve, idegrendszere és jól fejlett szaporítószerve.
Bizonyos csoportjaiknak kiválasztó mirigye van, amely a száj közelében nyílik a szabadba, és olyan, úgynevezett lytikus anyagot termel, amely feloldja a tápanyagot. Némely féreg ennek az anyagnak a segítségével hatol át az állati szöveteken, miközben a test egyik részéből a másikba vándorol. A férgek szaporodásának kétféle módját ismerjük: petékkel vagy lárvatermeléssel sokasodnak.
A peték tokkal, burokkal körülvett képletek, amelyeknek mérete, alakja és száma fajonként változó, s a fajok ezzel jellemezhetők.
Téveszmés parazitózis
A petékből többszöri barázdálódással lárvák fejlednek. A parazitás fejlődés olyan folyamatlánc, amelyben az egyik láncszemet, a fertőzés forrását, a fertőzés útja kapcsolja össze a a másikkal, a arcbőr parazitáktól fogékony egyeddel.
A fertőzés forrása a parazita úgynevezett végső gazdája. Végső gazdának nevezzük azt az élőlényt, amelyben a parazita kifejlett alakja él.
A végső gazda lehet az ember vagy különböző állatfajok.
A fertőzés útja a betegség parazitákkal társul lehet: közvetlen direkt vagy közvetett indirekt. Az előbbi esetén a környezetből a parazita előzetes fejlődés nélkül, közvetlenül, érintkezés útján: az élelmiszerek, a víz, a használati tárgyak vagy a piszkos kéz közvetítésével kerül a szervezetbe.
A közvetett terjedés feltétele, hogy a parazita a fertőzés előtt valamilyen fejlődési folyamaton átessen. Ez történhet a külső környezetben: a talajban, más esetekben a vízben, a növényzeten, ahogy ez főképp a trópusi élősködőkre jellemző.
Sok parazita előzetes fejlődése állatokban megy végbe, ezeket az állatokat a betegség parazitákkal társul nevezzük. Az ilyen fertőzések esetén beszélünk parazitás zoonózisról. Az ember élősködőinek köztigazdájaként rágcsálók, kérődzők, mindenevők, ragadozók is szóba jöhetnek.
Az Egészségügyi Világszervezet WHO meghatározása szerint: "zoonózisnak nevezzük azokat a betegségeket és fertőzéseket, amelyek természetes úton átterjednek a gerinces állatokról az emberre". Annak, hogy a paraziták földrajzi előfordulása különböző, elsősorban az az oka, hogy külvilági életszakaszukban eltérőek a környezeti igényeik.
A talajban fejlődő féregpeték érését a környezeti tényezők - a hőmérséklet, a nedvesség, a talaj összetétele stb. Ebből következik, hogy egyes paraziták csak bizonyos éghajlati körülmények között találják meg terjedési feltételeiket.
Akadnak kizárólag trópusokon élő paraziták, amelyeket nemcsak az éghajlat, hanem az ottani klímához alkalmazkodott, földrajzilag körülhatárolt élőhelyű köztigazdájuk is ahhoz a területhez köt. Ezeknek az úgynevezett valódi trópusi vagy egzotikus parazitáknak a hazai elterjedésével nem kell számolnunk.
Igen különböző a parazitáknak a gazdájukhoz való viszonya. Jó néhány élősködő olyan erősen alkalmazkodott egyetlen állatfajhoz vagy az emberhez, hogy más gazdában nem is tudnak megélni. Ezek a gazdaspecifikus paraziták.
Bőr paraziták fekete foltok
Mások több rokon fajban is megélhetnek, megint mások egymástól rendszertanilag távoli állatcsoportokat is megfertőzhetnek. A gazdaszervezetben megtelepedve az élősködők kisebb-nagyobb károsodást okoznak. E károk lehetnek közvetlenek vagy közvetettek.
Az előbbi lehet toxikus, mechanikus vagy a táplálékelvonás következménye. A toxikus vagyis mérgezéstől származó ártalmakat többnyire a parazita anyagcseretermékei okozzák. Elsősorban a fehérje-anyagcsere során keletkező testidegen fehérjemolekulák felelősek a parazitózis allergiás tüneteiért.
Az allergiás tünetek közül a legjellemzőbbek a bőrkiütések a betegség parazitákkal társul az eozinofil sejtek felszaporodása a vérben. Mechanikus ártalmakat főképp a férgek okoznak: a nagy testű férgek elzárják a máj, az epe vagy a hasnyálmirigy vezetékét, sőt ha nagy tömegben elszaporodnak, még bélelzáródást is okozhatnak.
Súlyos tünetei lehetnek annak is, hogy a paraziták megtelepedési helyükön elszaporodva, növekedve nyomást gyakorolnak a környező szövetekre. A táplálékelvonás hatása a parazita fajától, egyedszámától és táplálékigényétől függ. Bizonyos élősködők a fehérjéket és a vitaminokat fogyasztják, mások aránylag sok vért vonnak el a szervezettől.
A paraziták okozta közvetett hatások főképp gyulladásos elváltozások és kóros szövetszaporodás formájában léphetnek fel. A gyulladás a paraziták megtelepedési helyén alakulhat ki: a bélparaziták a vékony- vagy a vastagbélben kelthetnek gyulladást.
A szöveti paraziták a tüdő, a máj, az agy vagy más szerv parazita mortrex telepszenek meg, és gyulladást is az ennek megfelelő helyen okoznak. A szövetszaporulat az idültté vált gyulladás következtében létrejövő tumorszerű képlet vagy magát a parazitát körülzáró kötőszöveti tok.
Az élősködők által kiválasztott fehérjék antigénként viselkednek, velük szemben a gazdaszervezet ellenanyagokat termel. Az ellenanyag a vérbe jutva lehetőséget ad arra, hogy a parazitózist szerológiai reakciókkal kimutassuk. Parazitózis, azaz élősködő okozta betegség akkor alakul ki, ha a parazita fertőzőképes alakja a számára alkalmas behatolási kapun - a szájon, a bőrön, a nyálkahártyákon, a méhlepényen át - a szervezetbe jut.
A behatolást úgynevezett biológiai lappangási idő követi, ez idő alatt a parazita átesik a rá jellemző fejlődési cikluson, amelynek végén a testváladékokban, a székletben, a liquorban tömegesen jelennek meg az újabb parazitaalakok.
A klinikai értelemben vett lappangási idő a fertőzéstől a klinikai tünetek megjelenéséig tartó idő.
A Magyarországon előforduló féregfertőzések
A betegek általában ebben az időszakban keresik fel panaszaikkal az orvost. Az egyes parazitózisokra jellemző klinikai tünetek alapján a klinikus az ok feltárását célzó parazitológiai vizsgálatok elvégzését javasolja. A gyógyszeres vagy egyéb kezelést a vizsgálat eredményeinek ismeretében írja elő.
Elsődleges[ szerkesztés ] A primer téveszmés parazitózis esetén a téveszmék maguk jelentik a betegség lényegi mivoltát. Ebben az esetben nincs további állapotromlás, ami az alapvető szellemi állapotot vagy a sajátos gondolkodási folyamatokat befolyásolná.
